Nem az aranystandard rendszer a megoldás?

Pontosan az arany - mint fizetőeszköz - rugalmatlansága, egyben annak legnagyobb hátránya is. A problémát az jelenti, hogy nem teszi lehetővé a jegybank önálló monetáris politikáját, azonban az infláció ebben az esetben is megtörténhet, sőt az infláció általában még egy úgynevezett "rugalmatlan" aranystandard idején is megsemmisíti a kormány gazdasági rendszerének az integritását.

A rendeletben szabályozott fizetőeszközök közül a papír alapú pénz használatakor van arra lehetőség, hogy például a népességnövekedést, és a technológiai újítások (kínálat bővülése) keltette arányok eltolódását rugalmasan kövesse, jelentősebb politikai vagy gazdasági zavar nélkül. Az aranystandard rendszer esetében, a népesség növekedésével a lakosság egyenes arányban válik szegényebbé, ugyanis az egyénre eső aranytulajdonjog csökken. Egy tökéletes forgatókönyv a pánikszerű viszályszításhoz...

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ha egy ország azt szeretné, hogy a fizetőeszközének értékét ne lehessen lerontani, a törvényhozásban, illetve az alkotmányban szereplő szabályzásoknak, meg kell tiltaniuk a nemzeti fizetőeszköz túlzott kibocsátását. Amennyiben lehetne, olyan szankciókat kellene érvénybe léptetni, melyek rendelkeznének a politikusok és hivatalnokok későbbi büntetéséről a túlzott pénzkibocsátás esetén. Mindez a kormány döntéshozatalában egy sokkal józanabb környezetet nyújtana. Az imént vázolt utópisztikus kép kialakulására azonban úgy néz ki, hogy még várnunk kell egy darabig. Mindaddig ott áll előttünk - felelős befektetők előtt - a lehetőség, hogy ugyan nem fizetőeszközként, de az egyik lehető legstabilabb értékőrzőként aranyat válasszunk vagyonunk része képen.


2010 július 6.