Mi várható 2010-ben?

Soros György is felhívta a figyelmet erre a veszélyre: "Pillanatnyilag a deflációs félelmek árfordultak inflációs félelmekké, továbbá az alapkamatok emelkedésére van kilátás hosszú távon, ami meg fogja fojtani a fellendülést" - mondja. "Ha sikerrel végezzük a dolgunkat [a gazdaság életrekeltését], akkor a deflációból stagflációba jutunk ...ez a félelem hajtja az aranyvásárlókat."

Azok, akik az inflációs folyamatokat látják megvalósulni Bernanke és a központi bankárok megbízásából a nyomdák által a piacra bocsátott és elektronikus jelként létező új pénz formájában, azok sem deflációt, sem az 1930-as válság forgatókönyvének megismétlődését nem várják.

Mindemellett, az amerikai és egyéb nemzetközi adósságok egy következő deflációs hullámot idézhetnek elő, különösen az eszközök értékében. Amennyiben ez zajlik majd le, olyan deflációs spirálnak lehetünk tanúi, mint ami az 1930-as években történt, vagy 2006/2007-ben. A legtöbb közgazdász, mint pl. Nouriel Roubini, Robert Prechter és Roger Bootle az utóbbi nézetet vallják.

Ahelyett, hogy az arany értéke emelkedne, a világ legfőbb devizái veszítik értéküket az arannyal, az etalonnal szemben, köszönhetően a sosem látott mértékben veszteséges pénzügyi és vagyonkezelési politikának. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat folytatódik majd a belátható jövőben is mindaddig, amíg a politikusok és központi bankárok vissza nem vonják a gazdaságba pumpált pénzeket, meg nem fékezik a népesség költekezését és meg nem emelik az alapkamatokat ésszerűbb szintekre.

Az infláció továbbra is komoly kockázatot jelent. Arany jelentette a fedezetet Németország számára az I. és II Világháború után is, illetve a közelebbi múltban Mexikónak, Oroszországnak, Jugoszláviának, Argentínának és Zimbabwének is, mikor a fizetőeszközük az infláció veszélyének volt kitéve. Erős háttérként szolgált még az 1970-es években Amerikában és Európában is az infláció ellen, illetve az azt követő stagflációban.

A Nagy Gazdasági Világválságban is lehetett számítani az aranyra, hiszen míg a Dow Jones index 90%-ot zuhant a csúcstól a mélypontig, addig az arany ára 75%-kal emelkedett, unciánkénti 20$-ról unciánkénti 35$-ra.

Az etalon deviza, az arany az infláció esetében megfelelő fedezetet képes biztosítani, míg a defláció esetében kiváló értékőrző. Így mindkét irányban megoldást jelent a 2010-es évben. Ezen oknál fogva alkalmazzák olyan nemzetek központi bankjai is, mint Kína, Oroszország és India, akik 2009-ben beléptek a legnagyobb aranyvásárlók körébe ami az idei évben is folytatódni látszik.

 Végül elmondható, hogy amíg a készpénz a "király", addig a vezető devizák komoly értékvesztésen mennek keresztül, aminek következtében könnyen "szemétté" válhatnak. Ez az amiért a diverzifikáció továbbra is fontos szerepet játszik. 2010-ben jól jöhet az öreg Wall Street-i mottó, avagy tartsuk eszközeink 10%-át aranyban és bízzunk benne, hogy nem lesz rá szükség idő előtt. Készüljünk fel arra, hogy kevésbé kedvező folyamatok se ingathassák meg pénzügyi stabilitásunkat.



2010. február 3.