Mi várható 2010-ben? Ahogyan általában, most is legjobban tesszük ha meg sem próbáljuk előrejelezni a gazdaság jövőjét, pláne nem egyes konkrét eszközök jőbeni árfolyamváltozását. Szóval gyorsan felejtsük el a kristálygömböt, mert itt nem jóslatokról, hanem konkrétumokról van szó. Adott az alapvető bizonytalanság, megtoldva a további defláció vagy az infláció lehetőségével. Ami az egyesült államok gazdaságát illeti, a későbbiekben könnyen stagflációhoz (amikor a gazdasági növekedés alacsony, az infláció pedig magas) vezethet a dollár további értékvesztése. A politikusok és központi bankok nemzetközi szinten szemtanúi lehetnek, ahogyan a saját nemzeti vagy régiós pénznemük alulértékelődik a dollárral, következésképpen a globális tartalékvalutával, az arannyal szemben is. Ez a forgatókönyv arra késztetheti a kormányokat, hogy elinflálják a nagy és továbbra is gyorsan növekvő adósságaikat – ami tulajdonképpen jelenleg is folyik. Jelenleg a fent említett folyamat lezajlására van a legnagyobb reális esély – figyelmeztetnek olyan nagytudású kommentátorok, mint Jim Rogers, Marc Faber vagy Liam Halligan.
Soros György is felhívta a figyelmet erre a veszélyre: "Pillanatnyilag a deflációs félelmek árfordultak inflációs félelmekké, továbbá az alapkamatok emelkedésére van kilátás hosszú távon, ami meg fogja fojtani a fellendülést" - mondja. "Ha sikerrel végezzük a dolgunkat [a gazdaság életrekeltését], akkor a deflációból stagflációba jutunk ...ez a félelem hajtja az aranyvásárlókat." Azok, akik az inflációs folyamatokat látják megvalósulni Bernanke és a központi bankárok megbízásából a nyomdák által a piacra bocsátott és elektronikus jelként létező új pénz formájában, azok sem deflációt, sem az 1930-as válság forgatókönyvének megismétlődését nem várják. Mindemellett, az amerikai és egyéb nemzetközi adósságok egy következő deflációs hullámot idézhetnek elő, különösen az eszközök értékében. Amennyiben ez zajlik majd le, olyan deflációs spirálnak lehetünk tanúi, mint ami az 1930-as években történt, vagy 2006/2007-ben. A legtöbb közgazdász, mint pl. Nouriel Roubini, Robert Prechter és Roger Bootle az utóbbi nézetet vallják. Ahelyett, hogy az arany értéke emelkedne, a világ legfőbb devizái veszítik értéküket az arannyal, az etalonnal szemben, köszönhetően a sosem látott mértékben veszteséges pénzügyi és vagyonkezelési politikának. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat folytatódik majd a belátható jövőben is mindaddig, amíg a politikusok és központi bankárok vissza nem vonják a gazdaságba pumpált pénzeket, meg nem fékezik a népesség költekezését és meg nem emelik az alapkamatokat ésszerűbb szintekre. Az infláció továbbra is komoly kockázatot jelent. Arany jelentette a fedezetet Németország számára az I. és II Világháború után is, illetve a közelebbi múltban Mexikónak, Oroszországnak, Jugoszláviának, Argentínának és Zimbabwének is, mikor a fizetőeszközük az infláció veszélyének volt kitéve. Erős háttérként szolgált még az 1970-es években Amerikában és Európában is az infláció ellen, illetve az azt követő stagflációban. A Nagy Gazdasági Világválságban is lehetett számítani az aranyra, hiszen míg a Dow Jones index 90%-ot zuhant a csúcstól a mélypontig, addig az arany ára 75%-kal emelkedett, unciánkénti 20$-ról unciánkénti 35$-ra. Az etalon deviza, az arany az infláció esetében megfelelő fedezetet képes biztosítani, míg a defláció esetében kiváló értékőrző. Így mindkét irányban megoldást jelent a 2010-es évben. Ezen oknál fogva alkalmazzák olyan nemzetek központi bankjai is, mint Kína, Oroszország és India, akik 2009-ben beléptek a legnagyobb aranyvásárlók körébe ami az idei évben is folytatódni látszik.
|
Ahogyan általában, most is legjobban tesszük ha meg sem próbáljuk előrejelezni a gazdaság jövőjét, pláne nem egyes konkrét eszközök jőbeni árfolyamváltozását. Szóval gyorsan felejtsük el a kristálygömböt, mert itt nem jóslatokról, hanem konkrétumokról van szó. Adott az alapvető bizonytalanság, megtoldva a további defláció vagy az infláció lehetőségével.